Mosolyognom kell a kérdésen, amit feltettem magamnak. Egyszer egy buliban megkérdeztem egy filozófustól -Ki vagyok én?- mire ő

-Miért kérdezel ilyet?-

-Miért szoktak az emberek kérdéseket feltenni?-kérdeztem.

-Mert nem tudják a választ.

És itt is van mosolygásom oka. Természetesen a magasröptű elmélkedések, keresgélések mellett mindenkinek van egy elképzelése magáról, amit magából mutat, vagy mutatni szeretne a külvilágnak.

Yes, I’m a bear. A nevem medvét jelent. 17 éves vagyok. Egy erdélyi kis faluban születtem, Csíkszereda mellett. 7 testvérem van, ami elég nagy buli. 🙂 15 évesen kimentem Szegedre egy konzervatóriumba tovább tanulni fuvolával. Fuvolázni egy kis fúvószenekarban kezdtem. Valamiért nem is nagyon akartam más hangszert kipróbálni, amikor bemutatták a hangszereket és kiválaszthattuk, hogy melyiken szeretnénk játszani. Természetesen ma már nagyon szívesen kipróbálnám például a nagybőgőt, ami azért vicces, mert 1,52 cm magas vagyok. Már kis iskolás korom óta szerettem részt venni a falu kultúrájában. Néptánc csoportok, kórusok tagja voltam. Nagyon szerettem a pörgést, a próbáról próbára járkálást.

Mára már a néptánc csoportokból kikoptam, viszont továbbra se lettem, valami nagyon reálos beállítottságú ember. A fuvola, nem lett az életem középpontja. Bár nagyon szeretem, nem ezzel szeretnék majd tovább tanúlni. A konzervatóriumot viszont nem fogom ott hagyni, jelentős alkotója a világomnak. Akkor hogyan tovább? Igen, ez a kérdés még forog. Ha nem is konkrétan fuvola, de mindenképp színpad. Érdekel az előadó művészet, vagy az alkotás. Nyílván több szempontból vizsgálandó a kérdés, de ez majd még kiderűl. Szegeden megismerkedtem a slam poetry műfajjal, ami alkotásra ösztönzött, bár igazából előtte is írtam hosszabb-rövidebb gondolatmeneteket. Sokat gondolkodok értelmetlen(relatív) dolgokon, például, hogy biológiailag hogyan definiálható a lélek, vagy a személyiség (ezekről majd részletesebben írok). A slam poetry ugyan nem lett stabil álláspontom, de jelentős ugródeszka volt a szegélyiségem formálásában, (a mult idő nem jelenti, hogy abba hagytam). Írtam verseket a slameken kívűl. Nagyon szeretem az elvont művészetet, a hátborzongató műveket, alkotásokat.

Kalandvágyó, álmodozó típusú ember vagyok. Szeretem a hegyeket, az adrenalindús sportokat. Szeretek spontán kalandokban részt venni. Nem vagyok valami csöndes típus. Szeretem a pörgést.

Rövid a hajam.